Miért veszélyes a fogcsikorgatás?

Az éjszakai fogcsikorgatás rendkívül sokat érint, de sokan csak azt veszik észre, hogy éjszaka látszólag ok nélkül többször megébredünk, reggel fáradtnak, levertnek érzik magukat, fáj a fejük, a nyakuk, zsibbad a karjuk, zúg a fülük. Látható jel, ha a frontfogak élei lekopnak, letöredeznek, az érintett fogakon nyaki kopások alakulnak ki, súlyosabb esetben a fogak rágófelszínén mindenhol megjelennek a komoly kopások.

A fogszorítás és csikorgatás hátterében az állhat, hogy az alsó és felső fogak kiegyensúlyozatlan érintkezése miatt az állkapocs ízület nem tudja elérni a nyugalmi záródási pontját. Akár egy nagyobb korona, egy magasabb tömés is okozhatja az ízület erőlködését.

Azért éjszaka csikorgatunk, mert az ízület ilyenkor normál esetben is reflexes, minimális mozgásokat végez. Éppen ezért ha valakinek oldalt normálisan nőtt a foga, elől viszont a frontfogak nem érnek össze, nem támaszkodnak (lásd pókharapók), akkor addig próbál szorítani, amíg az érintkezés létre nem jön – ami persze lehetetlen.
Aki tapasztalja magán a fogcsikorgatás következményeit, mihamarabb érdemes elkezdenie a kezelést, hiszen súlyos, előrehaladott esetekben az ízület maga is károsodik, felszínei elkopnak. A már röntgenfelvétellel is diagnosztizálható elváltozás igazolhatja a kóros mozgások tartós jelenlétét. Mivel az ízület önmagában nem tud regenerálódni, sokszor fogszabályzással vagy szigorú mérések alapján kidolgozott harapásemeléssel, illetve különböző harapásemelő, fogvédő sínekkel lehetséges javítani a helyzeten és a további romlást megakadályozni. Ennél is súlyosabb esetben szájsebészeti megoldáshoz kell folyamodni.